Élet az ikrekkel

Most, hogy megszültem őket végre (:D) írnék kicsit a mindennapokról:)

Laura és Dóra már 4,5 hónaposak, és nagyon jó fej kiscsajok, játszanak, nevetnek....de kezdem elölről. 

Az első napok valami bódulatban teltek, nem a rózsaszín ködtől, inkább a vérveszteségtől, gyengeségtől, de szerencsére a férjem egy tündér, minden terhet levett a vállamról, amit csak tudott. Pár hétig fejnem kellett a tejet, mert Laura még kicsi volt a szoptatáshoz, ezért gyakran hajnalban ültünk a konyhában, én fejtem, P. meg szórakoztatott. Az elejétől volt tejem, Dóri kb. 2 hét múlva már tudott is rendesen étkezni, Laurának 3-4 hét kellett ehhez. Viszont így megtudtuk azt csinálni, hogy P. intézte az esti, 22-23 órás etetést, én meg hajnalig tudtam aludni, ennek köszönhetően ez alatt a lassan 5 hónap alatt talán 3 igazi "mosott sz@r" napunk, éjszakánk volt. 

Kb. 1 hónap elteltével kis tápszeres kiegészítésre lett szükség, általában az esti etetést intéztük akkor már így. Nem tartom tragédiának, sőt, szerintem mindenkinek tökéletes, nagyrészt kapják az anyatejet, de ha valami van, vagy csak kiszabadulnék, megtehetem. Szükségem is volt/van rá, hiszen a szülés előtt 1,5 hónapig a kórházban dekkoltam, egy árva percet nem voltam egyedül, sétálni nem nagyon tudtam stb., így a szülés után két héttel mér a Brendonban shoppingoltam mindenféle igen fontos dolgot - szintén hála érte a férjemnek, hogy vigyázott a lányokra. Aki szerint attól lesz jó anya valaki, hogy 6-8 hónapig el sem mozdul a gyermeke mellől, az bolond. Kiegyensúlyozott anyuka = kiegyensúlyozott baba.

Vissza is térnék kicsit az anyatejre ennek kapcsán. Én minden megtettem és megteszek azért, hogy legyen DE nem vagyok hajlandó kardomba dőlni azért, mert kell tápszert adnom, sőt, akkor sem sírtam volna, ha minden igyekeztem ellenére nincs tejem. Hatalmas a nyomás az anyákon a szoptatás miatt, ami nagyon nem fair. 

A napirendünkben egyetlen biztos pont van, amihez foggal körömmel ragaszkodok, ez a fürdetés, 19 óra körül. Ennek hála, 8-kor már alszanak, és ha nincs semmi front, Hold, hasfájás, éhség, orrdugulás, anyahiány, fogzás, oltás utáni állapot, növekedési ugrás, 4-5-6 óráig alszanak.

Persze most pont jön Dóri foga, vicces, hogy ugyan nem fáj neki, de bedugul miatta hajnalban az orra, és egy órát dzsesszelünk a lakásban az orrszívó - orrspray - ágy háromszögben. Persze akkor már Laura is felkel...:)

Az első kb. 3 hónap volt kicsit nehéz, akkor még sokszor sírtak, ha nem láttak, alig kötötte le őket valami, picit fájt néha a hasuk, nyeklettek össze-vissza, és én se voltam a kötelező 6 héttel a toppon. Most már azt mondom, egészen normális minden, elvannak 20-30 perceket egyedül, de azért alszanak is napközben, látnak messzebbre, így ha csak megjelenek tőlük 2-3 méterre, megnyugszanak, sokat mosolyognak, megkezdődött a látható kommunikáció közöttünk - és közöttük is :)

Szinte csak akkor sírnak, ha éhesek, elégedetlenkednek, ha álmosak, vagy megunták a játékot. Általában 12-14 körül alszanak egy nagyobbat, egyébként 30-60 percekre pillednek el, de előtte egy órás játék van. 17 után már nagyon zizik, várják a fürdést, általában ilyenkor jön az éneklés, magyar és angol nyelven szoktam, szokják csak :) 

Elkezdtek már "felnőtt" dolgokat enni, mint sárgabarack, alma, tök stb., aranyosak, ahogy ismerkednek az új ízekkel. 

Összességében egyszer sem volt olyan nehéz, mint amivel ijesztgettek hallván, hogy ikrek, de azt gondolom ez hozzáállás kérdése is. Nem vesszünk halálosan komolyan magunkat most sem, és nem görcsölünk semmin. Ők szépen fejlődnek, ez talán bizonyíték arra, hogy nagyon rosszul nem csinálhatjuk. Dóri 6200, Laura 6150 gramm, kb. 68 centik lehetnek, nagyjából ugyanakkorák most már.

Valamiért nem tudtam fotókat feltölteni, úgyhogy jövök egy képes poszttal, okéééé?:)