2015. február 2., hétfő

A nyaralás



Mivel közeledik az időpontja a nyaralásunknak, egész nap ezen jártatom a kis buksimat. Nem is tudom, írtam-e már, vagy mikor írtam, hogy márciusban a férjemmel elutazunk egy hétre, na igen, de a gyerekek nélkül... tavaly foglaltuk az utat, azt hittem valahogy, hogy nagyobbak lesznek, de most már picit aggódom amiatt, hogy itthon hagyom őket, és hát a környezetem se túl kedves. Nem a rokonokra gondolok, inkább az ismerősökre, akik hüledeznek, ugyan hogy merem őket lepasszolni ennyi időre. Alapvetően nem szoktam ezekkel az emberekkel foglalkozni, de persze nem esik jól, ha tulajdonképpen leszaranyáznak :) 

Most próbáljuk a csajokat szoktatni arra, hogy mamival alszanak el, és őket látják először, amikor felkelnek, igaz, 1-1 napról van szó, de eddig cseppet sem hiányoltak minket. Illetve még azt találtam ki, aznap, amikor utazunk, kapnak egy új legot, és ez valószínű egész hétre kitart, mármint az újdonság varázsa, így lesz új játékuk is, amivel le tudják magukat foglalni. 

Azért döntöttünk anno úgy, hogy nélkülük megyünk, mert 1. nekünk is kell egyedüllét, 2. 5-6 órás úthoz kicsinek találom még őket 3. nem igazán bababarát helyre megyünk. 

Végül is megbeszéltem magammal, ha valami nagyon nem oké, egy napon belül haza tudunk jönni, és ha nem bíznék a szüleimben ennyire, eszünkbe sem jutott volna elmenni. Minden esetre minden tapasztalatot szívesen fogadok :)

Addig is, szervezem a programjainkat, és szedem össze a látnivalókat, azért magára az országra nagyon kíváncsi vagyok, igaz, odafelé még egy problémát le kell küzdenem, félek a repüléstől :D Hogy én mit gondoltam, nem is tudom? :D