Keresztelő

Nem tudom, mennyire írtam erről a blogon, de október 19-én megkereszteltettük a leányainkat :) Sokat vacilláltunk ezen, egy ideig azon az állásponton voltunk, majd ők eldöntik felnőttkorban, viszont aztán arra is rájöttünk, ebből hátrányuk nem származik majd, így beadtam a derekam, behódoltam a családi nyomásnak :) - jó, nem volt vészes, nyilván ha nem akarjuk, nem történik meg :)

Keresztanyuka unokatestvérem lett, ő volt az esküvői tanúm is, meg kb. mindig minden ő, ha kell valaki, gyakorlatilag amikor megtudta, hogy terhes vagyok, már ugrándozott örömében, hogy végre keresztanyuka lehet, így meg se fordult a fejemben, hogy nem ő lesz :) 

Keresztapuka szerepre kicsit formabontó módon nem az párját kértük fel, hanem egy jó barátunkat és mindenkori fotósunkat. Nekem ezek a szerepek fontosak az életemben, sajnos a keresztapukám már nem él, de mindig is szoros viszonyt ápoltam a keresztszüleimmel, és szeretném, ha a lányaim is hozzájuk fordulhatnának, ha úgy gondolják, itthon nem kapják meg, amit keresnek :) (van ilyen, én pl. egyszer úgy összevesztem anyuval, hogy elkezdtem csomagolni, én márpedig elköltözöm a keresztékhez! felkiáltással, nyilván nem, lett belőle semmi, de örülnék, ha egy ilyen helyzetben is tudnának hova rohanni, még ha csak gondolatban is).

Szerintem szép volt a szertartás maga, jól éreztük magunkat utána is, és akkor most erről csatolnék is pár fotót :)))

A szertartás fotóit nem a keresztapuka készítette, hanem egy másik fotós, az ebédnél kapta elő Roland a gépét csak :)

megkapták az első ékszereket :) ezek a képek már a keresztelő után készültek, Laura a szertartás után kidőlt, így közös képük nem készült már :)

Dóri az én keresztanyukámmal

Laura felkelt, Dóri lefeküdt :D

van, akit nem érdekelt a keresztelő :D

templom előtt

Dóri

a kis család egy része

Dóri és az apukája

Laura és a keresztapukája

unokabátyámmal

:)

Szülinapi képek

Egy hete megtartottuk családi és baráti körben a lányok születésnapját, tegnap kaptam kézhez a fotókat, úgyhogy hoztam egy párat ide a blogra is :)

Dórinak nem volt délután túl jó kedve, szerintem fog problémái voltak, így mosoly itt még nem volt :)

Viszont valaki pótolta a vigyort helyette is :)

Érkeznek a vendégek.

Mini oroszlán támadásban:

Egyik ajándék két doboz duplo volt, hát látszik, ki örült neki a legjobban :)

Na jó, én is szeretek legózni :)

Életem legelső tortája, nem lett tökéletes, viszont még a torta utálók szerint is finom volt és elmondhatom, hogy a lányaim első születésnapjára én sütöttem a tortát, azért büszke voltam magamra nagyon :D

Ők cupcake-et kaptak, hátha megfogdosnák, de inkább csak eszegettek belőle.

Járássegítő, imádják.

Egyik mama és dédi:

Dórika jobb kedvűen sétálgat:

Kaptak kis asztalt és székeket is, állati cukik, ahogy ott ülnek :)

Ez meg egy grátisz fotó a hatalmas szemű Dóriról.

Ajándékok tekintetében próbáltam elérni, hogy ne szálljon el senki, és tippeket is adtam, mi az, amire szükség van, vagy hasznosnak tartjuk és még nincs. Duplot nagyon szerettünk volna, pedig azt meg sem beszéltük, kaptak még 1-2 ruhát, egy xilofont, egy "baba kongát", formabedobót. Megbeszéltük, hogy ajándékok terén megpróbáljuk tartani a kevesebb több elvet, jelen esetben úgy, hogy inkább egy-egy ajándékot kapjanak, de az hasznos legyen, vagy készségfejlesztő. Nem szeretném, ha kialakulna az a szokás, hogy elhalmozzuk őket, nyilván most még nem érzik, de a családot rá kell szoktatni :)

Egyébként minden szuperül sikerült és igazán emlékezetes lesz az első születésnapjuk, a torta miatt alig aludtam akkor éjszaka, hát ezt biztos sosem felejtem el :D 

Az első év

Igen, eljött az október 7.-e, már másodszor úgy, hogy jelentett is valamit ez a dátum, 2013-ban a szülést, 2014-ben, most, pedig a lányok első születésnapját :)

Érdekes ez a dátum dolog, azt "terveztem" tavaly, milyen jó lenne 2013.10.03 vagy 2013.10.13-án szülni, mert de szép számok így együtt, aztán rájöttem, mekkora hülyeség volt ez, hiszen amikor jönnek, úgyis az lesz a legkülönlegesebb nap az évben szebb dátum, mint egy jópofa számkombináció :)

Írhatnék olyasmiket, hogy csodálatos év volt, néha nehéz, néha nem, stb., de gondolom nagyjából ezt mindenki tudja, akár van gyereke, akár nincs. A nehéz oldalát meg egyébként is igen gyorsan elfelejtettem, az az igazság, tényleg úgy mennek a dolgok, hogy ha nem is hagytak egész éjszaka aludni, akkor is azaz egy reggeli mosoly mindent kárpótol. Rájuk sosem haragudtam, vagy voltam mérges, ingerült, inkább magamat hibáztattam, ha valamiért nehezen lehetett megnyugtatni valamelyik kislányt. Azóta már ezt is megtanultam, hogy senki nem hibás, annyi az egész, hogy még kicsik, és mindent, ami nekünk természetes, nekik még meg kell szokni. Így van ez egy évesen is, pl. vegyük a fogzást, nemrég olvastam egy cikket, nekik ez alkalomadtán annyira fáj, mint nekünk egy kiadós fogfájás, hát basszus csoda, ha sírnak? Én is sírnék! De azért ezeket fejben helyre kellett tennem magamban. Nem voltam igazáén az a magamat hibáztatom fajta ember, de egy időben engem is el tudtak bizonytalanítani a kicsikkel kapcsolatban, és az egy nehéz időszak volt. Most már nem hagyom magam, és tudom, hogy amit csinálok, vagy csinálunk a férjemmel, az jó. Ott van nap mint a nap a két visszaigazolás róla :)

Írok róluk egy kicsit, milyenek egy évesen az ikrek. Nálunk az a helyzet, amit az elejétől kezdve mondogatott a védőnő, hogy a lányok nem ikrekként, hanem egyke babákként fejlődnek, ez alatt azt kell érteni, hogy gyakorlatilag semmilyen kicsi lemaradásuk nem volt soha, ami az ikrekre jellemző. Annyira nem, hogy az egy éves státusz szerint ebben a korban 100-ból 97 gyerek alacsonyabb, mint ők. Mindketten ca. 80 centik, és 9 kilósak, Laura picit kevesebb, Dóri picit több :) 

A napirendjük mondhatni kialakult, kétszer alszanak, egyet reggel, egyet pedig délután, aztán a fürdésig megy a mókuskerék :) 

Éjszaka...hát éjszaka Laura 1-2 alkalommal még eszik, ami az orvos szerint kizárt, hogy éhes legyen, de hát nem lehet rá hatni semmivel, azt meg nem szeretném, ha üvöltene 20-40 percig, inkább egyen az az éhes kis macska :) Dóri ált. hatig alszik, eszik és ha szerencsénk van, alszik még egy kicsit. Sokszor kelnek külön időpontban, akkor szoft módszerekkel úgy intézzük, hogy a kis társuk is felkeljen, hogy aztán napközben ne csússzon el a napirendjük. Nem azért, mert a katonás rend híve vagyok, hanem mert nekik is jobb, ha együtt játszanak, nekem is, ha mondjuk tudok enni :)

Enni mindent megennének, csak nem nyúlnak hozzá, az kizárt :D Reggeli táp, 10 órai gyümölcs ó, sokszor zabbal, túróval, keksszel, ebéd húsi valamivel, uzsi joghurt, tejberizs, és napközben egy kis gyümit szoktunk nassolni, ma fahéjas alma volt :) 

Mozgásban az állásnál, és pár önálló lépésnél tartanak, ha fogjuk a kezüket, már nagyon tepernek. Imádják az állatokat, más gyerekek társaságát. 

Egész nap be nem áll a szájuk, Dóri inkább halandzsázik, Laura már sokszor "beszél", képről felismeri a zebrát, kutyát, cicát...Ezeket ze, zsi, és ku neveken szólítja :) Jól lehet már velük kommunikálni, sok mindent értenek, pl. ha Laurára rászólok valamiért, kiröhög :) :)

Ha jól sejtem, a következő egy év még gyorsabban el  fog repülni, ráadásul két éves koruk körül el fogok már gondolkozni azon, hogy visszamenjek dolgozni, így most ezt a következő évet még nagyon, nagyon kiélvezzük, és remélem legalább ennyit fogunk nevetni, örülni, mint az elmúlt évben :) 

Wellness

Megjöttünk a harmadik idei nyaralásunkról, azt hiszem nem panaszkodhatnak a lányok :) 

Ez az utolsó úti cél Sárvár volt, még májusban kaptam a nyaralást, vagy őszölést, és jókor is jött ez a kis kikapcsolódás, olyan elő-szülinapféle volt :) 

Ebben a hotelben voltunk, azért jelzem most ezt így konkrétan, mert bátran merem ajánlani gyerekeseknek, kedvesek voltak, mindent biztosítottak (ágy, kád, etetőszék) és szuper helyen is van, minden a közelben. Jó, persze Sárvár nem a szomszéd város, de aki szeret belföldön nyaralni, annak nem szabad kihagynia.

Jövőre, márciusban nélkülük megyünk egy hétre, ezt csak azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert már most idegeskedek, mi lesz velük, és hogy szaranya vagyok-e :D De hát mivel a nászút kimaradt, most pótoljuk majd, és remélem, ők sem veszik zokon - végül is kb. 4-5 óra alatt haza tudunk repülni, ha nagyon nagy sírás lenne :) (magunkkal azért nem visszük őket, mert én személy szerint kicsiknek tartom még őket a repüléshez, és nem is hiszem, hogy élveznék ezt az egészet) 

Néha elgondolkozom azon, mivel érdemeltük ki ezt a két gyereket, már eleve azt, hogy kettőt adtak belőlük, aztán azt, hogy ilyenek. Nem mondom, hogy soha semmi gond, vagy inkább azt írom, nehézség sincs, de ez természetes, viszont ezeken túl már-már hihetetlen, mennyire jó velük. Nem először utaztak már 3-3,5 órát kocsiban, tökéletesen bírták, pedig nem is velük ültem hátul, nem okoz gondot nekik az idegen helyen való alvás (ez nem azt jelenti, hogy csodásan alszunk, hanem azt, hogy ugyanúgy, mint itthon :)), imádják a vizet, a gyerekeket, az állatokat, a felnőtteket, mindent megesznek szinte, ami eléjük kerül, minden érdekli őket és szinte bármit csinálhatunk velük, ha jól szervezünk - persze bizonyos határokon belül.

Szóval szerencsések vagyunk, hogy a gólya pont őket dobta le... :)

De ezt még biztos fogom tudni fokozni majd, ugyanis a következő posztom nagy valószínűséggel az első születésnapjuk miatt lesz majd, két nap múlva :) Tudom, hogy már leírtam párszor, de elképesztő, hogy már ilyen nagylányok :)

Persze ennél több kép készült, majd teszek fel, most ennyi :)