Keresztelő

Nem tudom, mennyire írtam erről a blogon, de október 19-én megkereszteltettük a leányainkat :) Sokat vacilláltunk ezen, egy ideig azon az állásponton voltunk, majd ők eldöntik felnőttkorban, viszont aztán arra is rájöttünk, ebből hátrányuk nem származik majd, így beadtam a derekam, behódoltam a családi nyomásnak :) - jó, nem volt vészes, nyilván ha nem akarjuk, nem történik meg :)

Keresztanyuka unokatestvérem lett, ő volt az esküvői tanúm is, meg kb. mindig minden ő, ha kell valaki, gyakorlatilag amikor megtudta, hogy terhes vagyok, már ugrándozott örömében, hogy végre keresztanyuka lehet, így meg se fordult a fejemben, hogy nem ő lesz :) 

Keresztapuka szerepre kicsit formabontó módon nem az párját kértük fel, hanem egy jó barátunkat és mindenkori fotósunkat. Nekem ezek a szerepek fontosak az életemben, sajnos a keresztapukám már nem él, de mindig is szoros viszonyt ápoltam a keresztszüleimmel, és szeretném, ha a lányaim is hozzájuk fordulhatnának, ha úgy gondolják, itthon nem kapják meg, amit keresnek :) (van ilyen, én pl. egyszer úgy összevesztem anyuval, hogy elkezdtem csomagolni, én márpedig elköltözöm a keresztékhez! felkiáltással, nyilván nem, lett belőle semmi, de örülnék, ha egy ilyen helyzetben is tudnának hova rohanni, még ha csak gondolatban is).

Szerintem szép volt a szertartás maga, jól éreztük magunkat utána is, és akkor most erről csatolnék is pár fotót :)))

A szertartás fotóit nem a keresztapuka készítette, hanem egy másik fotós, az ebédnél kapta elő Roland a gépét csak :)

megkapták az első ékszereket :) ezek a képek már a keresztelő után készültek, Laura a szertartás után kidőlt, így közös képük nem készült már :)

Dóri az én keresztanyukámmal

Laura felkelt, Dóri lefeküdt :D

van, akit nem érdekelt a keresztelő :D

templom előtt

Dóri

a kis család egy része

Dóri és az apukája

Laura és a keresztapukája

unokabátyámmal

:)