21 hónap

Hú, jól elmaradtam a bloggal, igaz? :) Egyrészt nagyon sűrűek a napjaink, másrészt meg nem történik semmi érdemleges :D Mindig megyünk valahova, főleg a szüleimhez, de más gyerekesekkel is szoktunk találkozni, hétvégén meg még strandon is voltunk :)

A lányok óriásiak, akiket ismerek korban hasonlóakat, ők a legmagasabban körülük, már a 104-es gyerekruhákból válogatok :) Persze már rohannak, futnak, ugrálnak, motoroznak, Laura mostanában (most is:D) bukfencezik, szóval a testmozgás terén már lepipálnak néhány felnőttet! Ami érdekesebb mostanság, az a bilizés és a beszéd. Laura az, aki a beszédben inkább jeleskedik, Dórit nem nagyon érdekli a dolog, de aztán amikor úgy tartja kedve, meglep 1-2 szösszenettel. A téma általában az állatok, állathangok és előszeretettel szajkózzák egyrészt nap, hogy apa, pa, papapapapapapaaaaa - mondanom sem kell, az anya akkor hangzik el, amikor valamit kell -.-

A bilizés is elég rapszodikus, volt már, hogy szóltak, fussunk gyorsan érte, de olyan is volt, hogy már csak a barna foltokat láttam, amint húzzák maguk után a naplementében. De azért kitartóan próbálkozunk :) Nagyon tudnak örülni egy-egy eredményes esetnek. Szeretném, ha őszre végre lenne a pelus korszaknak, eddig úgy tűnik, nem reménytelen, aztán majd meglátjuk. Egy a lényeg, ezt nem szabad kicsit sem erőltetni, meg leszidni őket, ha megy, megy, ha nem, akkor nem, majd legközelebb! 

Természetükben egyrészt ugyanolyanok, másrészt meg nagyon mások :) Mindketten tündéri, eleven de alapvetően jó kislányok, mondhatni, hogy szófogadóak is, de ezen a téren Laura az ász, ő elpakol, kidobja a szemetet, rendet rak és még Dórinak is odaad bármit, ha az elkéri. Dóri már makacsabb. Laura nagyon szereti a könyveket, meséket, Dórit kevésbé kötik le, ő viszont nagyon jó legózásban, építésben - ez meg Laurát érdekli kevésbé. Laura nagyon vagány, bátor kiscsaj, például ha idegenekről van szó, Dóri zárkózott, és jó pár perc kell neki, hogy feloldódjon. Egyébként alapvetően kimondottan igénylik és élvezik más gyerekek társaságát, nagyon szépen eljátszanak velük, semmi irigység. 

Nyaralni már voltunk pár napot, azt sajnos a rossz idő és nátha kombó miatt meg kellett szakítanunk, de majd még megyünk belföldre hárman a szüleimmel kiegészítve, és a férjemmel ősszel pedig Ciprusra utazunk pár napra szintén :) 

Hoztam 1-2 képet is Róluk :)

Laura: 

Dórika:

Kicsit riadtan:)

Fürdőrucis Laura:

Eperföldön:

Szép napok

Köszönjük, jól vagyunk, minden rendben, csak hát zajlanak a napok, események :) 

Most már azt mondom, nagyon jó velük, úgy értem, hogy egyáltalán nem nehéz, bulis, vicces napjaink vannak inkább, mint fárasztó. Szóval, friss ikrek anyukák, kitartás, másfél év körül jobb lesz ;) Sosem éltem meg tragédiaként az egészet, és nem volt az első másfél év horror, borzasztó és egyebek, de azért volt egy nehéz időszak, ami elmúlt. Biztos nagyban köszönhető annak is, hogy jó az idő, és hogy már biztosan mennek, lehet velük a kertben mászkálni, játszóterezni. Ami még nagyon szuper, hogy csodálatosan eljátszanak kettesben, nem igazán igénylik, hogy ott üljek velük. Mesélni azt persze nekem kell, de hiába ülök le tornyot építeni, ők azt ketten szeretnék csinálni :) 

Összességében azt kell, hogy mondjam, a világ legjobb dolga ikres maminak lenni :) 

Most ami izgalomban tart minket, vagyis gondolom leginkább engem, a nyaralás, amit pénteken kezdünk meg Petivel, a lányok nélkül. Eleve félek a repüléstől, már itt kezdődik, ráadásul majdnem HAT órás út, aztán izgulok, mi lesz velük, tudom-e élvezni a nyaralást és a 30-33 fokot... Jó, ezt mondjuk még bőgve is lehet élvezni :) És, hogy anyu bírja-e. Persze apa segít, de hát anyukám szokott velük aludni, és szegény leginkább forgolódik, ha a két kis macsek a szobában van. Így aggódok, nem lesz kipihent, de már mindenféle akcióterveik vannak erre az esetre, úgyhogy annak örülök, hogy talpraesettek. Bízom bennük teljesen, máshogy nem is menne, de hát mégiscsak egy hét a kicsik nélkül... Ugyanakkor meg nagyon szükségünk van erre, külön-külön is, és mint házaspár, úgy is. 

Remélem, hogy egy szuper barna, kipihent anyut kapnak vissza, azt nem írom, hogy és vidámat, mert szomorú nem szoktam lenni mellettük :) :) 

Úgyhogy most egy hétig tuti nem lesz blog, de lehet felrakok pár képet, ha lesz wifi rendesen. 

A lányokról hoztam párat:

A nyaralás

Mivel közeledik az időpontja a nyaralásunknak, egész nap ezen jártatom a kis buksimat. Nem is tudom, írtam-e már, vagy mikor írtam, hogy márciusban a férjemmel elutazunk egy hétre, na igen, de a gyerekek nélkül... tavaly foglaltuk az utat, azt hittem valahogy, hogy nagyobbak lesznek, de most már picit aggódom amiatt, hogy itthon hagyom őket, és hát a környezetem se túl kedves. Nem a rokonokra gondolok, inkább az ismerősökre, akik hüledeznek, ugyan hogy merem őket lepasszolni ennyi időre. Alapvetően nem szoktam ezekkel az emberekkel foglalkozni, de persze nem esik jól, ha tulajdonképpen leszaranyáznak :) 

Most próbáljuk a csajokat szoktatni arra, hogy mamival alszanak el, és őket látják először, amikor felkelnek, igaz, 1-1 napról van szó, de eddig cseppet sem hiányoltak minket. Illetve még azt találtam ki, aznap, amikor utazunk, kapnak egy új legot, és ez valószínű egész hétre kitart, mármint az újdonság varázsa, így lesz új játékuk is, amivel le tudják magukat foglalni. 

Azért döntöttünk anno úgy, hogy nélkülük megyünk, mert 1. nekünk is kell egyedüllét, 2. 5-6 órás úthoz kicsinek találom még őket 3. nem igazán bababarát helyre megyünk. 

Végül is megbeszéltem magammal, ha valami nagyon nem oké, egy napon belül haza tudunk jönni, és ha nem bíznék a szüleimben ennyire, eszünkbe sem jutott volna elmenni. Minden esetre minden tapasztalatot szívesen fogadok :)

Addig is, szervezem a programjainkat, és szedem össze a látnivalókat, azért magára az országra nagyon kíváncsi vagyok, igaz, odafelé még egy problémát le kell küzdenem, félek a repüléstől :D Hogy én mit gondoltam, nem is tudom? :D